1st Special - Egy kitaszított zseni

 - Úgy fázom... - mondta egy, a téli hidegben az utcán kuporgó kisfiú.
Egy nagy, Moon klán fennhatósága alatt álló város egyik legforgalmasabb helyén didergett az árva egy épülethez simulva. December 23-át írunk. A városban legfőképpen a Moon klán nemesei élnek, és mindenki nagy karácsonyi lázban ég.
Egy kövér, talpig rózsaszínben, tollakkal és drágakövekkel díszített öltözékű hölgy komornyikjával megpillantotta a didergő fiút, kinek hajadon fejét már a hó takarta. Közelebb ment hozzá, majd hegyes cipőjével rugdosni kezdte.
 - Hordd el magad a házamtól koszos kölyök! És még egyszer meg ne lássalak itt! Anyád nem tanította meg, hogy mit illik és mit nem, te kis féreg? - mondta a hölgy epekedő hanggal, majd folytatta - Carmichael, vidd innen!
 - Igenis hölgyem! - szólt a komornyik, majd felemelte a pityergő kisfiút, és egy közeli sikátorhoz vitte.
 - Miért teszik ezt velem? Mit ártottam? Nem akarom, hogy ez legyen. Anya, miért hagytál itt? - sírt az ifjú, ömlöttek a könnyei.
A levegő egyre kezdett lehűlni. Az árva a szeméttárolóból tákolt össze magának egy kis kuckót. Beesteledett. Már majdnem elaludt, amikor megpillantott egy alakot, aki hozzá közeledett. Azt gondolta, hogy a kuckó miatt majd nem veszi észre, de az ismeretlen ember pont a kis kuckó előtt állt meg.
 - Hát te meg ki vagy és mit csinálsz ebben a hidegben idekint? - kérdezte az ember, akinek hangjából kiderült, hogy egy férfi.
A kisfiú kimászott az "építményből" és szortyogva adott választ:
 - Nekem.. Nekem nincs családom, s lakásom sincs.
 - És elárulod a neved? - kérdezte a férfi kedvesen.
 - A nevem Katsuo, és már 7 éves vagyok. - válaszolt a csöppség, s mintha boldognak tűnt volna.
 - Szóval Katsuo. Nagyon szépen csengő neved van. Engem Zane-nek hívnak. - válaszolt a férfi, akiről kiderült, hogy nem más, mint Zane, a Moon vár feje.
 - Zsén. Hehe, Zsén. - nevetett Katsuo. (hívjuk ezentúl nevén - Katsuo).
 - Majdnem. Na de állj fel, és gyere velem. - mondta Zane.
Zane kivitte a sikátorból, s lovasszekerébe tette, majd ő is beült.
 - Susso, hozz egy takarót, és meleg ételt a kocsimba, légy szíves! - szólt Zane Susso-nak. (Alexis későbbi bejárónője - említve a 9. részben)
 - Igenis uram, máris viszem! - mondta Susso nevetve.
Susso betakargatta a fiút, majd ő is beült Zane kocsijába, hogy megetesse és megitassa Katsuo-t.
 - Szfinx, indulhatunk! - mondta Zane.
 - Igen is uram, máris indulunk! - mondta Szfinx, majd meghúzta a gyeplőt, közben pedig gonosz mosoly fagyott az arcára.
A Moon vár felé vették az irányt. Zane egész úton kérdezgette Katsuo-t.
 - Tudom, hogy nehéz most neked, de nem tudsz semmit esetleg a szüleidről? Vagy, hogy miképp kerültél az utcára? - kérdezte Zane.
 - Emlékszem a szüleimre, anyára, de nem tudom a nevüket. Nem jut ecembe. Egyszer, amikor felébredtem, már az utcán voltam. Arra emlékszem csak, hogy nagyon melegem volt, utána pedig fázni kezdtem. De nem tudok mást mondani Zsén bácsi. - nézett lefelé könnyezve Katsuo.
 - Semmi baj. Hagyjuk is ezt a témát. Remélem még éhes vagy, mert nagy lakoma vár még. - mondta Zane mosolyogva.
Katsuo szemében felcsillant a fény. A remény fénye.
Mikor megérkeztek, mindenki lenézően nézett rá. Több száz szúró szempárral nézett farkasszemet, amit Zane tört meg.
 - Mi ez a sűrgés-forgás hirtelen itt? Mindenki oszoljon dolgára. Hát ezért kapjátok a munkabért? - utasított Zane, majd folytatta - Nem kell félned, gyere, keresünk neked egy szobát. Susso, készíts gyorsan elő egy forró fűrdőt a lakoma előtt.
 - Igenis uram, máris megyek. A D körletben jó lesz? - kérdezte Susso.
 - Igen, én is ott gondoltam. Szobát is ott fogunk keresni a fiatalúrnak. - mondta Zane.
Elmentek a vár D körletébe, ami a vár legelőkelőbb része volt, és egy tágas szobába mentek be.
 - Nos Katsuo, ez ezentúl a te szobád. Érezd jól magad! Játékaink ugyan nincsenek, de ha szükséged van rá, akkor csak szólj. Sajnos most mennem kell, de 1-2 percen belül itt lesz Susso, ő majd gondodat viseli. - mondta Zane.
 - Zsén bácsi! - szólt Katsuo, amikor Zane már épp távozott volna.
 - Igen? - kérdezett vissza mosolyogva Zane.
 - Te egy nagyon kedves ember vagy. Mindig számíthatsz jám. - mosolygott Katsuo, majd folytatta - Megígérem, hogy egyszer majd én is erős leszek, és amiért te is megvédtél engem, majd én is megfoglak!
Zane elképedve nézte az alig fél órája még kómás állapotban lévő kisfiú változását.
 - Te tényleg különleges vagy! - mondta Zane, majd távozott.
Három teljes évbe tellett, míg Katsuo teljesen felépült  fizikai és mentális sérüléseiből. Ekkor megkérte Zane-t, hogy járhasson a messze földön híres Moon Akadémia harc- és mágiatudományok szakára. Zane természetesen azonnal igent mondott. Katsuo-t a legtöbben rossz szemmel nézték az akadémián. Sem egyes diákoknak, sem egyes nemeseknek nem tetszett, hogy egy jött-ment kölyök egy ilyen magas rangú oktatási intézménybe jár. Katsuo 15 másik diákkal egyetemben kezdett neki a tanévnek. Katsuo külön tanórákon is észt vett. Ilyen például a logika, felsőbb fokú stratégiai kiképzés és egyebek. Meglepő módon, a külön órái mellett is mindenből jelesen végzett. Bár senki nem akarta elismerni, mégis mindenki tudta, hogy Katsuo egy zseni. Zane nem hitt a szemének, amikor meglátta Katsuo osztályzatait.
Katsuo egy zöldellő parkban sétált a Moon vár területén kívül, amikor valaki megszólította.
 - Héé, te meg mit lógatod erre az orrod?
 - Alexis? Hát te mit keresel erre? - kérdezett vissza Katsuo a lánytól, aki mint kiderült, Alexis volt.
Alexis és Katsuo osztálytársak voltak. Ekkor már mindketten 14 évesek voltak. Az akadémia első 4 évén keresztül ők ketten voltak az osztályelsők, és már mindenki gondolta, hogy a következő 4 évben sem lesz más a helyzet.
Egy héttel később, amikor Alexis megtudta, hogy szülei nem üzleti elintéznivalójuk, vagy egyéb dolgok miatt nem tértek vissza, hanem mindketten rejtélyes okoknál fogva meghaltak, Alexis magán kívüli állapotba esett. Katsuo ekkor is ott volt mellette, s csendesen ennyit súgott a fülébe:
 - CARPE DIEM!

                                                       VÉGE!