Katsuo Kaiia-ra irányította támadását. Kaiia mindig próbálta kikerülni a támadást. Katsuo-nak vigyáznia kellett, hogy ne tegyen kárt a várban, ezért vissza kellett fogja képességét. Kaiia kezdte unni a menekülést, ezért támadásba lendült:
- Bestiavillám!
Katsuo éppen, hogy ki tudta kerülni a támadást, de Kaiia már folytatta is:
- Tollvihar!
Ezzel alaposan megsebezte Katsuo-t és még így is ki tudta kerülni a forgószelet. Ekkor Katsuo így szólt:
- Válj ketté!
A forgószél két kisebb forgószéllé vált, így Kaiia-nak megnehezítette a dolgát. Nem volt mit tenni, Kaiia az Azoris képesség bevetésére szorult:
- AZO-RIS! Véres vég!
Megvágta a karját fegyverével és a földre hullatott 1 csepp vért. A vércsepp elkezdett terjedni mindaddig, amíg az egész termet egy ún. "vér burok" fedte be. A burkon belül rettenetesen büdös volt. A vér burok falából hegyes, vérrel borított tüskék kezdtek kinőni. Egyre csak hosszabbodtak. Semlegesítették a forgószeleket, majd óriási sebesüléseket okoztak Katsuo-nak. Ekkor Katsuo-t már csak az oldalába fúródott tüskék tartották lábán. Kaiia az utolsó csapásra készült, amikor hirtelen összetört a burok. Kaiia feldühödött:
- Ez meg mi a fene? Te csináltad, te szerencsétlen? Válaszolj!
- Nem ő volt... - szólalt meg egy hang.
A felszálló porból egy kardos alak rajzolódott ki. Aki a porból kilépett az Zane volt.
- Zane, te mi francot keresel itt? Nem a kis szajhádat kéne keresned? - üvöltött Kaiia.
Ekkor Zane a hátánál termett é nyakához szorította kardját. Kaiia nagyot nyelt.
- Ha még egyszer szajhának mered nevezni, akkor gondoskodom róla, hogy néhány végtaggal kevesebbel fogsz mászkálni. Legalább kinézetre is egy hernyó lennél... - suttogta Zane Kaiia fülébe.
Zane ellökte magától Kaiia-t.
- Ne hidd, hogy most találkozunk utoljára "Zéjni-bébi".. - mondta Kaiia, majd úgy elrohant, mintha puskából lőtték volna ki.
Zane odasietett Katsuo-hoz. Zane ledermedt. Katsuo halott volt, teste már kezdett kihűlni. Zane-nek egy könnycsepp gurult végig az arcán, majd a földre hullott. Zane felemelte a fiú testét, és elvitte. Zane felvitte saját szobájába, ahol eddig még senki nem járt.
- Fantom! - kiáltott Zane.
A szoba sötét bugyraiból Fantom lépett elő.
- Hmm, csak nem meghalt? Szegényke. Pedig sokra vihette volna. - mondta fantom gúnyosan.
- Fogd be! - kiáltott rá Zane, majd folytatta - Támaszd fel! Kérlek, támaszd fel!
- Zane, Zane, Zane.. Sokba fog ez neked fájni.. Nagyon sokba.. - válaszolt Fantom.
- Nem érdekel, támaszd fel! - ragaszkodott a feltámasztáshoz továbbra is Zane, miközben könnyezett.
- Rendben... de később majd ne lepődj meg. - fordította komolyra a szót Fantom. Szeme elvörösödött.
Fantom oda lépett Katsuo véres, sebes testéhez. Elővette legyezőjét, majd a fiú szívébe döfte. Katsuo felköhögött, de nem ébredt fel.
- Na, mi történt? - kérdezte Zane aggódva.
- Él.. Egyenlőre kómában van, és lesz is egy időre, de fel fog épülni. Abban a tudatban lesz, hogy csak megsérült és kómába esett.. - magyarázta Fantom.
- Köszönöm.. - nyögte ki Zane.
- Haha.. Ez vicces volt. Tudod, hogy nem elégszem meg egy köszönömmel. De ezt majd meglátod a későbbiekben. - mondta Fantom.
- Fantom, ez maradjon köztünk.. És továbbra is élősködhetsz a lelkemen, de erről soha senki ne szerezzen tudomást. Ha eddig titokban tudtuk tartani, ezentúl is tudni fogjuk, nemde? - mondta Zane.
- Ó, hát persze. Így lesz. - nevetett Fantom, majd folytatta - Viszont én most távozom, rendben, ÖCSKÖS? - mosolygott.
- Te szemét.. Távozz is! - mérgelődött Zane.
Eközben Focou-ék el kellett hagyják a sárkányszurdokot. Erisz már közeledett. Focou-ék a Nimfák erdejébe mentek. Öt perc bolyongás után a Nimfák erdejében Focou felkiáltott:
- Feküdj!
Lex gyorsan földhöz vágta magát, fölötte pedig egy fényes dárda repült el sebesen.
- Ki-kik ezek? - kérdezte Alexis.
- A Nimfák, fiam, szerinted hol vagyunk??? Nagyanyádnál? Szőke.. - válaszolt Focou, majd folytatta - Beléptünk a területükre. Ellenségnek tekintenek minket..
- De amikor készültem a gárdistavizsgára azt olvastam, hogy a nimfák békés lények. - tanakodott Alexis, és bambult nagy szemekkel.
- Azok is... amikor ők vannak a te területeden. - mondta Focou.
- Ééértem. - szomorkodott Lex., majd elővette íját és figyelmesen haladtak tovább.
Erisz ekkorra már elért a Sárkányszurdokba. Bandukolt szép lassan, míg rá nem lépett egy apró fémgolyóra.
- Ez meg milyen kis izé? - nézett össze Erisz.
A fémgolyó füstölni kezdett, majd felrobbant. A robbanás leszakította Erisz fejét, és több száz méterrel arrébb landolt.
Vajon Erisz ilyen hamar meghal? Zane mit lép?
Megtudhatjátok a következő részben..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése